Nobel-békedíj a Black Lives Matternek?

Városok szétverése, boltok kirablása, kirakatainak betörése, autók felgyújtása, védtelen állampolgárok meggyilkolása – ez áll a Black Lives Matter (BLM) mozgalom 2020-as számláján. Egyesek mégis úgy gondolják, hogy Nobel-békedíjat érdemelnek. Úgy néz ki a XXI. században minden, a józan ész számára abnormálisnak tartott jelenség megtörténhet.

A Szocialista Baloldal nevű norvég párt képviselője, Petter Eide Nobel-békedíjra jelölte a Black Lives Matter mozgalmat.  A mozgalom kezdete 2013-ra tehető, ám tavaly vált nemzetközileg ismertté, amikor az egyesült államokbeli Minneapolisban egy félresikerült rendőri előállítás során életét vesztette az afroamerikai George Floyd, s a mozgalom tüntetések sorozatát szervezte a feketéket sújtó rendőri erőszak ellen. A BLM ezután több hónapon keresztül gyakorlatilag terrorban tartott egy kontinens méretű országot. A zavargások során számos szövetségi épületet  megrongáltak, többszáz rendőrt megsebesítettek, több tízezreket zaklattak, bántalmaztak és több tucat embert meggyilkoltak. Sőt, a tengerentúli problémákat végül Európába is áthozták, ahol szintén rongáltak, szobrokat döntöttek le és ártatlan embereket öltek meg a nyílt utcákon. Ez lenne a megfelelő társadalmi minta, amely Nobel-békedíjat érdemel? Petter Eide szerint biztosan.

Állítása alapján a BLM mára az egyik legerősebb kezdeményezéssé vált, amely nemzetközi szinten harcol a faji megkülönböztetés ellen. Erőszakkal, egy megkülönböztetett rassz kiemelésével harcolni a ma már szinte nem létező jelenség ellen? Mindemellett elgondolkodtató az is, hogy a Joe Biden győzelmével lezárult amerikai elnökválasztásokat követően már senkit nem érdekel a rasszizmus elleni agresszív küzdelem. Látható, hogy a BLM megmozdulások azóta szinte teljesen megszűntek.

Békés polgárjogi küzdelem

Douglas Murray, brit konzervatív író A tömegek tébolya című könyvében leírt eset nagyon jól példázza a BLM mozgalom mentalitását. A kötetben leírja egy évekkel ezelőtt a Rutgers Egyetemen megrendezett identitáspolitikai kerekasztalbeszélgetés eseményeit. Kmele Foster, fekete vállalkozó a kirobbant vita alatt szenvedélyesen védte a szólásszabadságot garantáló törvényeket, és elmagyarázta a diákoknak, hogy a hatvanas évek során a kisebbségi csoportok ezek révén harcolták ki a polgárjogokat. Felszólalását követően a hallgatók a „Black Lives Matter” szólamot kezdték skandálni. „És a tények számítanak? – tette fel a kérdést Foster.  Amire egy hallgató visszakiabált: „Ne beszélj nekem a tényekről. Nekem nem kellenek a tények.

A tények valóban mást mutatnak

Azt hogy mennyire volt valós a mozgalom létjogosultsága, azt pedig a száraz tények bizonyítják. 2016-ban például, az USA-ban a rendőrök több mint kétszer annyi fehér embert (574) öltek meg, mint feketét (266).

2019-ben, 999 embert öltek meg a rendőrök. Minden 10 ezer olyan feketére, akit erőszakos bűncselekményért vettek őrizetbe, három halálos rendőri beavatkozás jutott. A fehéreknél ugyanez a mutató kereken 25 százalékkal több. Ebben az évben összesen 370 fehér embert lőttek le a rendőrök, közülük 19 volt fegyvertelen (5,1%). A 235 lelőtt feketéből viszont 9 (3,8%). Minden statisztika ugyanazt mutatja: ugyan a rasszizmus még a rendőrök között is egy létező jelenség, de semmilyen nyom nem utal az amerikai rendőrséget átható intézményes rasszizmusra, amely ellen felszólalva a mozgalom lángba borította a fél nyugati  világot. A BLM csupán egyetlen rassz életének fontosságára hívta fel a figyelmet. Ennek következtében, nem hogy csökkentette a fajok között fennálló polaritást, hanem éppen ellenkezőleg: növelte azt. Nem más történt a szemünk előtt, mint az állóvíz felkavarása, az emberek provokálása és félrevezetése, politikai haszonszerzés céljából.

Az elmúlt évek alatt a progresszívek rasszizmusellenes küzdelmük során a faji kérdést mindenek előttivé tették, és ezt pont akkor, amikor a faji problémák végre nyugvópontra jutottak volna. Most pedig újra a legfontosabb kérdésként láttatják. A BLM mozgalom pedig kiválóan szerepelt ezen politikai érdek előretolt helyőrségeként. A jelölés ezért járt? Reméljük, hogy az öttagú norvég Nobel-bizottság a józan ész talaján marad. A jelöltek között egyébként szerepel még a WHO, Greta Thunberg klímapolitikai aktivista, Alekszej Navalnij orosz ellenzéki politikus, Donald Trump volt amerikai elnök, a NATO és az ENSZ menekültügyi ügynöksége és az Oltóanyag- és Védőoltási Világszövetség is.

Kép forrása: Noah Berger / Associated Press

Megosztás:

Share on facebook
Share on tumblr
Share on twitter
Share on linkedin
Share on email

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Friss hírek

Legfrissebb híreink

Quo vadis? - Történelemi rovat

Száz éve jött létre a kisantant

Ma száz éve Csehszlovákia, Jugoszlávia és Románia szövetségre lepésével létrejött egy regionális politikai-katonai szövetség, az úgynevezett kisantant. A hazánk megcsonkításából hasznot húzó államok így próbálták megtartani a stabilitásukat a térségben, gátat vetni a Habsburg-restaurációnak, valamint bármilyen magyar revizionista törekvésnek.

Elolvasom >
Egyéb kategória

A hét nyertese és vesztese

A hét nyertese Orbán Viktor, ugyanis elérte, hogy négymillió magyar ember beoltassa magát, a vesztes pedig a magyar baloldal, aki belebukott az oltásellenes kampányba.

Elolvasom >
Winner/Loser

A hét nyertese/ vesztese

A hét nyertese Annalena Baerbock A hét nyertesét Németországban kell keresnünk, aki nem más, mint Annalena Baerbock, a Zöldek egyik pártelnöke, ugyanis a párt kancellárjelöltjévé

Elolvasom >