A marxista tanokon alapuló eszmék rohamosan terjedtek a 19. századi Európában. Nem kellett sokat várni, és a szocialista ideológiával átitatott munkásmozgalmak megjelentek a tengerentúlon is. Ezek egy része fellépett a politika nagyszínpadára: százhúsz éve, 1901. július 29-én megalapították az Amerikai Szocialista Pártot.
A 19. század végén az első hatékonyabb munkásszerveződés az Egyesült Államokban Samuel Gompers nevéhez köthető. Ő egy képzett szivargyári munkás volt, akire erősen hatottak a szocialista eszmék. Rengeteg időt töltött európai szocialista gondolkodók műveinek tanulmányozásával, és azt a konzekvenciát vonta le, hogy a munkásság érdekeinek eléréséhez a szakszervezetiség megerősítése szükséges.
1886-ban részt vett egy egész országot lefedő szakszervezeti tömörülés, az Amerikai Munkaügyi Szövetség (AFL) létrehozásában. Gompers és az AFL elsődleges célja a munkások bérének, munkakörülményeinek, illetve mindennapi életkörülményeinek javítása volt.
A radikális szocialisták legkiemelkedőbb alakja az egykori vasúti alkalmazott, Eugene V. Debs lett. Az 1898-ban megalakult Amerikai Szociáldemokrata Párt (SDP) tagjaként vált releváns politikussá az Egyesült Államokban. Gompersnél sokkal karizmatikusabb és népszerűbb volt, lendületes beszédeivel hamar elnyerte a munkások szimpátiáját.
Az SDP és az 1899-ben a Szocialista Munkáspártból kiszakadt ellenzékiekből Debs vezetésével megalakult az Amerikai Szocialista Párt (SPA). Gompers kezdetben együttműködésre törekedett az SPA-val, hogy együtt küzdjenek a munkásság érdekeiért. Hamar kiderül azonban, hogy elképzeléseik nem férnek meg egymás mellett, így szövetségesből hamar riválissá váltak.
A két szervezet között olaj volt a tűzre, hogy Debs 1905-ben megalapította a Világ Ipari Szakdolgozói (IWW) szakszervezetet, aminek a „munkásosztály felszabadítását” tűzte ki célul. Az AFL elnöke ezt a lépést helytelennek tartotta, ugyanis azon a véleményen volt, hogy a szakszervezetek közötti rivalizálás a nagyvállalatok malmára hajtja a vizet.
„..Gazdaságilag bizonytalan, társadalmilag téves, munkajogi ügyekben pedig képtelenség amit állítotok.” – Üzente a szocialistáknak Gompers.
Az AFL heves támadásai ellenére a szocialista párt egyre csak erősödött. Meglepő módon az elkötelezett támogatóik között több volt a farmer, mint az ipari munkás. Debs 1900 és 1920 között ötször indult az elnöki tisztségért a választáson, ebből az 1912-es eredménye volt a legmagasabb: a szavazatok hat százalékát szerezte meg, ami a Szocialista Párt elnökjelöltjének valaha elnyert legtöbb szavazata volt.
Háború vagy béke?
Az Egyesült Államok első világháborúba való belépése fordulópontot jelentett a párt életében. Debs és pártjának keménymagja heves ellenzéssel reagált e lépésre, ugyanis nem akarták támogatni „a munkásoknak a munkások ellen vívott háborúját”. A szakszervezetek többsége viszont – Gompers-szel az élen – támogatta az intervenciót. A mérsékelt szocialisták átmentek az AFL-be, viszont Debset és radikális háborúellenes társait letartóztatták. Wilson elnök a szocialista pártelnököt egyenesen „a haza árulójának nevezte”. Az SPA elnökét 1918-ban tíz évre ítélték, és amikor elnöki kegyelemmel 1921-ben kijött a börtönből, pártja már sosem tudta elérni korábbi népszerűségét. Az SPA az országos politikában a relevanciáját teljesen elvesztette, majd 1972-ben hivatalosan is megszűnt.
Karl Marx szerint a proletárforradalom elsőként a legfejlettebb tőkés országban, az Egyesült Államokban kellett volna hogy kialakuljon. Bár az elmélete már itt elbukott, de a szocializmus képviselői Amerikában is megjelentek. Az Amerikai Szocialista Párt bukását azt okozta, hogy nem tudott a körülményekhez alkalmazkodni. Mereven ragaszkodott az internacionalizmushoz, valamint az osztályokban való gondolkodáshoz, ami nem fért össze az akkori nacionalista korszellemmel. A munkásság első számú képviselője így az AFL lett.
Kiemelt kép: Eugen V. Debbs elnökjelölt Ben Hanford alelnökjelölt kampányfotója, 1904. Forrás: britannica.com
