Az elmúlt napok és hetek történései újra rávilágítottak arra, hogy milyen előnyökkel jár Szerbia számára, hogy nem tagja az EU-nak. Amikor piacra dobták kereskedelmi mennyiségben a koronavírus elleni oltóanyagokat, az uniós országok ellátása akadályokba ütközött. A Pfizer-BioNTech és a Moderna cégek nem szállították az előre szerződött vakcinamennyiséget. Ezalatt Szerbiában ez a két termék szinte váltópénzként szolgál, hiszen már megérkezett egymillió kínai vakcina és napok kérdése többszázezer orosz gyártmányú oltóanyag érkezése is.
Minden jel szerint Szerbiának jóval hosszabb utat kell bejárnia az Európai Unióba vezető úton, mint a többi dél- és közép-kelet európai országnak. A stabilizációs és társulási megállapodást még 2008. április 28-án írta alá és 2009. december 22-én kérte hivatalosan is az Unióba való felvételét.
A csatlakozási tárgyalások névlegesen 2014 januárjában kezdődtek meg, de az első fejezeteket ténylegesen csak 2015 decemberében nyitották meg. A következő évben négy, 2017-ben hat, 2018-ban is újabb négy, 2019-ben pedig még két tárgyalási fejezetet nyitottak meg, és hogy ne kelljen a kedves olvasónak matematikai műveletekre szánnia magát megmondom, hogy ez összesen csupán 18, a szükséges 35-ből. És itt még csak a megnyitásról van szó, ugyanis időközben alig kettőt sikerült lezárni. Minden bizonnyal önöknek is feltűnt, hogy a tavalyi 2020-as év már ki is maradt a felsorolásból, mert akkor már egyetlen új fejezet sem nyílt meg, és minden bizonnyal, nem csak a koronavírus miatt, hanem azért sem, mert sem az Európai Unió nem készült fel új tagállamok befogadására, sem pedig Szerbia arra, hogy teljesítse a szükséges feltételeket, mindenekelőtt rendezze kapcsolatait Koszovóval. Azonban azt kell mondanom, hogy téved az, aki azt gondolja, hogy Szerbia számára teljesen elfecserélt lenne az a 13 év, amit eddig a közeledésre fordított. Ugyanis mindaddig, amíg nem lesz az Unió teljes jogú tagja, nem kell teljes egészében az Uniós mércékhez hasonlítani külpolitikájának irányvonalát. Ez Belgrád számára főleg az Oroszországgal és Kínával való kapcsolatápolást segíti. Így minden komolyabb következmény nélkül sikerült elérni, hogy az Európai Unió által halálraítélt Déli Áramlat gázvezeték helyett kiépüljön az Orosz Áramlat gázvezeték, amelyen gyakorlatilag már ma is lehetne gázt szállítani, amiből nem csak Szerbiának, hanem akár Magyarországnak is haszna lehet. A kínaiak pedig az építkezés területén jeleskednek, szinte teljes egészében ők építik a szerbiai autóutakat, az ő kölcsönükből és valószínűleg kínai vállalkozókkal fog kiépülni a Belgrád és Budapest közötti gyorsvasút egyik szerbiai szakasza, konkrétan az Újvidék és Szabadka közötti rész. A vonal másik szakasza Újvidék és Belgrád között már évek óta készül orosz kölcsönből. Összegezve a leírtakat, Szerbia az Unión kívüli külpolitikából adódó lehetőségeket kihasználta, ám nem csak a múltbéli infrastruktúrális beruházásokból származik sikere Szerbiának, hanem a vakcinabeszerzésből is.
kép: szabadmagyarszo.com
