„Több közöm van Santa Cruzhoz, mint Horvátországhoz”: Rózsa-Flores Eduardo élete (VI. rész)

Egyesek szerint felszabadító és forradalmár volt, mások szerint zsoldos és bérgyilkos, és van, aki úgy gondolja, soha nem találta igazán a helyét a világban. Vajon melyik állítás állhat a legközelebb a valósághoz?

Hatrészes cikksorozatunk utolsó fejezetében Rózsa-Flores Eduardo bolíviai tevékenységével, annak okaival, valamint halálával és annak körülményeivel foglalkozunk. A róla készült cikksorozattal célunk választ adni arra a kérdésre, hogyan vált ez a sokszínű eszmeiséggel rendelkező ember a magyar közvélemény számára igencsak megosztó személlyé.

„De még mindig többet tudsz, mint mi”

Bolíviában 2008-ban polgárháborúval fenyegető politikai helyzet alakult ki. Az ország keleti, főleg a bevándorlók leszármazottjai által lakott tartományok sérelmezték a magát szocialistának nevezett, az ország nyugati részén ülésező kormány egyre növekvő gazdasági követeléseit. A nézeteltérés súlyos politikai visszhangot kapott, több keleti tartományban és városban, köztük Santa Cruzban is szeparatista törekvések vették kezdetüket. A kormány erre több helyen is fegyveres beavatkozással válaszolt.

A Santa Cruz-i hivatali személyek jogalapú védelmének megszavazása után a két országrész között tovább romlott a viszony. A városlakók féltek az esetleges központi kormány által vezényelt hadsereg beavatkozásától és a különböző indián milíciáktól, akiket az 50-es években többször is bevetettek a város ellen, a civil lakosságra nézve brutális következményekkel.

Itt jött képbe a Santa Cruz-iak számára Rózsa-Flores, aki így beszélt a felkérésről:

„Felmerült pár emberbe, hogy ha itt nagyobb gond lesz és konfliktusra kerül sor, megvan az ember, akit a külföldre való hivatkozással és egyebekkel fel lehet kérni arra, hogy menjen vagy jöjjön haza és segítsen. Miután én sose képzeltem magam se Rambonak, se Supermannek, se semminek, az elején azt mondtam, hogy: „Az rendben van, hogy van egy apró tapasztalatom egy háborúból, amit jórészt az ellenfél ostobaságának köszönhetően nyertünk meg.” De elhangzott egy mondat: „De még mindig többet tudsz, mint mi.”

Háborús tapasztalata miatt arra kérték fel, hogy segítsen megszervezni a város és a tartomány védelmét, ellenállását. Ezt egy katonai milícia felállítása által akarták elérni, amelynek „magját” az akkori félkatonai szervezetté alakult testületek tagjaiból kellett volna kiválasztania. A milícia tervezett célja az önvédelem, és a város védelmi erejének felmutatása volt. Első terve szerint egy stábot, egy „vezetői garnitúrát” akart volna szervezni, ezzel gyakorlatilag az ellenállás vezetőjévé válva.

Mikor Kepes András író és újságíró a Rózsa-Floresszel készült titkos interjúban megkérdőjelezte ennek fontosságát, ő ennyivel válaszolt: „Több közöm van Santa Cruzhoz, mint Horvátországhoz”.

A hazáért bármit!

A Kepes Andrással készült interjúból egyéb érdekességek is kiderültek Rózsa-Floresről.

K.A.: És ez neked érzelmileg fontos, hogy odamész? Vagy ez egy zsoldos megbízatás?

R.F.E.: Nem, én zsoldos sose voltam, sose leszek. Ezzel kapcsolatban határozottan kellett jeleznem a felkérőimnek, hogy ezt felejtsük el. Volt róla szó. Nem összegekről, hanem a „feltételeimről”. Mondtam, hogy nekem nincsenek feltételeim. Megyek haza! Ha a szülőföldemnek szüksége van rám, akkor megyek! (…) Engem így neveltek. Ez a kutyakötelességem! (…) Nem tartom magam katonának, hanem egy olyan embernek, aki úgy látszik, egy bizonyos minimális, behasználható ismeretet összegyűjtött ezen a területen. Az elveimnek ellentmond, szóval az ember ne azért fogjon fegyvert, mert fizetik. Különösen akkor ne fogjon fegyvert, ha fizetik, és ha embert is fog ölni. (…) Ha ügy van a dolog mögött, akkor az egy teljesen más tészta.” – fejezte ki véleményét Rózsa-Flores a Különös történetekben.

Beszámolója alapján a Santa Cruz-iak óvatosságból illegális módokon juttatták a városba. Ennek oka egyszerű volt: gyanították, hogy a bolíviai hatóságok tudtak Rózsa-Floresről. Bíztatta őket azonban az a tény, hogy ebben az időszakban a kormány felől egy bizonyos fokú „immobilitást” figyeltek meg. Látszólag nem tudtak nagy erőket megmozgatva támadni, vagy a titkosszolgálat által embereket lefülelni.

Selyemút a célig

Rózsa-Flores beszámolója szerint az útja Santa Cruzba így nézett ki: felkérői fizették a repülőjegyet, amely egy brazíliai kisvárosba szólt. Egy egyszerű hátitáskával indult útnak. A repülőút után személygépkocsival várták a helyszínen. Innen elvitték a Bolíviába vezető zöld határig, ahonnan átcsempészték az országba. Ezután a szálláshoz vitték, ahol megkezdődött volna az ellenállás megszervezése.

Elutazása után Kepes interneten tartotta Rózsa-Floresszel a kapcsolatot: első e-mailje szerint 2008. október 4-én érkezett meg Bolíviába. Ugyan további tevékenységeiről nem sokat tudunk, Kepes saját elmondása szerint fotók bizonyítják szándékának ártatlanságát. A plakátokon, amik mellett állt, ezek a szövegek voltak láthatóak: „Autonómok vagyunk, bátorság Santa Cruz-iak, csináljunk történelmet!”, valamint „Mondjunk nemet az erőszakra, mondjunk igent a megértésre”.

Egy rejtélyes végzet

Bolíviai hírcsatornák tudósították, hogy az ország legnépesebb városában, Santa Cruz de la Sierrában, hét hónappal hazaérkezése után, egy hotelszobában, 2009. április 16-án, egy rendőrségi akció során életét vesztette Rózsa-Flores Eduardo és két társa, az erdélyi származású, román állampolgárságú, de magyar nemzetiségű Magyarosi Árpád és az ír állampolgárságú Michael Martin Dwyer.

Rózsa-Flores bolíviai tartózkodásának pontos okai sokáig ismeretlenek, vitatottak, és homályosak voltak. A központi kormány szerint az áldozatok terroristák és zsoldosok voltak, akik Bolívia akkori elnöke, Evo Morales és számos másik politikai vezető ellen terveztek merényletet elkövetni.

Gyanú a másik oldalról

A kormány által közölt információkkal szemben a Santa Cruz-i prefektus és a bolíviai ügyvédi kamara nehezményezte, hogy a hatóságok semmilyen alkotmányjogi és büntető törvénykönyvi előírást nem tartottak be a rajtaütésnél. A rendőrség elit alakulatának több száz tagja érkezett helikopterekkel a helyszínre úgy, hogy sem a helyi rendfenntartó testületeket, sem az ügyészséget nem vonták be a műveletekbe. Emellett házkutatásra feljogosító bírói végzésük sem volt.

Az ellenzék kétséget fogalmazott meg az ügyben is, hogy az áldozatok ellenálltak-e egyáltalán. Pablo Benegas, a képviselőház Santa Cruzban vizsgáló különbizottságának ellenzéki tagja szerint vizsgálataik arra utalnak, hogy Rózsa-Florest és társait nem tűzharcban ölték meg, hanem kivégezték őket.

Rózsa-Flores holttestét családja kikérte a hatóságoktól, és 2009. április 17-én szülővárosában, Santa Cruzban eltemették. Így ért véget egy hányattatott sorsú, kalandos pályafutású ember élete.

Kép forrása: rtl.hu

Megosztás:

Share on facebook
Share on tumblr
Share on twitter
Share on linkedin
Share on email

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Friss hírek

Legfrissebb híreink

Egyéb kategória

Fókuszban a közösség – Udvar 2022

Udvar. Mindenkinek kicsit mást jelent. Az új tagoknak kalandot, a régieknek szép emlékeket. Ezekből az idei rendezvényen sem volt hiány. Vendéglátónk Sárközi István volt, régi barátunk, aki szokásához híven nagy szeretettel várt minket. Az Udvar a PROKON Egyesület szervezésében épülő csapatszellemet, jó társaságot és életre szóló élményeket hozott a résztvevők életébe.

Elolvasom >
Belföld

Lesz-e jobboldali ellenzéke a Fidesznek?

A választásokhoz közeledve beindult a kampányidőszak is, melyben a rengeteg kormánypárti és baloldali plakát mellett a választó már szembe találhatja magát a Mi Hazánk arcaival is. Bár a 2018 után alakult, jobboldalra sorolt párt támogatottsága a két előbbi politikai erőhöz képest alig mérhető, az országgyűlésbe való bejutás esetén mégis fajsúlyos szereppel bírhat.

Elolvasom >
Belföld

A hét nyertese és vesztese

A hét vesztesét a magyar baloldalról választottuk, az MSZP lett az. A hazai sajtó már tavaly is a szocialista képviselők „ledarálásával” volt tele, idén pedig

Elolvasom >