1947-ben február 10-én írták alá a győztes és vesztes felek a Párizsi Békeszerződéseket. Ezáltal hazánk és sok más ország is véglegesen lezárta a szörnyűséges második világháborút. A vesztes országok közül ezek tartalmazták Olaszország, Románia, Bulgária, Finnország és Magyarország békefeltételeit. A békeszerződés egy multilaterális szerződéscsomag volt, amelyet a Szövetséges hatalmak kötöttek a második világháborút elveszítő államokkal, ezáltal lezárva a háborút.

A legnagyobb változás Olaszországot érintette. Az ország az első világháborút ugyan a győztesek oldalán fejezte be, de ő volt az „elégedetlen nyertes”, emiatt hamar egy másik csoportban találta magát. A második világháborút így a vesztes oldalon folytatta le, lévén a „tengely” egyik vezető tagja volt. Ezért komoly területi változtatásokra kötelezték a békeszerződésben. Elvesztette afrikai gyarmatait, el kellett ismernie Albánia és Etiópia függetlenségét, de területi veszteségeket is el kellett viselnie Görögország, Franciaország és leginkább Jugoszlávia javára.

Most azonban részletesen a békeszerződés Magyarországra vonatkozó elemeit szeretnénk bemutatni, hiszen a magyar történelem szempontjából ez mutatja meg számunkra a legtöbb érdekességet. Magyar részről Gyöngyösi János akkori külügyminiszter írta alá a békeszerződést. A békekonferencia maga 1946. július 29-én kezdődött, ám a magyar delegációra nézve nagyon kedvezőtlenül hatott az a mellbevágó tény, hogy a kezdődátumra a szövetséges hatalmak külügyminiszterei lényegében már eldöntötték a magyar fél megkérdezése nélkül a magyar határok ügyét.

1945 végén a külügyminiszterek és helyetteseik vitájának az amerikai miniszter eleinte a brit társának a támogatását is élvezve kezdeményezte, hogy a magyar–román határ ügyét hosszas elemzés után kell eldönteni, és javaslatot tett arra, hogy egy 7000 négyzetkilométernyi sáv kerüljön vissza Magyarországhoz, közel félmillió magyarral. A szovjet képviselők viszont annyira makacsul ellenfelei voltak az akár jelképes határmódosításnak is, hogy egy későbbi, 1946. májusi ülésen már az amerikai fél is lemondott ilyesfajta terveiről. Így itt nemcsak arról állapodtak meg a résztvevők, hogy az osztrák és csehszlovák határ maradjon a trianoni állapotban, hanem a román szakasz is.

Mindezek ellenére Gyöngyösi János bejelentett egy kisebb területi igényt Romániával szemben, és Székelyföld számára területi autonómiát. Ezen kívánalmakat viszont hamar lesöpörték a tárgyalóasztalról és szeptemberben véglegesítették a trianoni határok visszaállítását. Ezen kívül is nagy csapás érte a magyarokat, ugyanis egy másik határ módosításának az ügye is a bizottság elé került. Ám azt nem a magyar fél, hanem a csehszlovákok kezdeményezték. A csehszlovák kormány a Pozsonnyal szembeni parton lévő magyar falvak közül kérvényezte öt átadását, amivel a pozsonyi hídfő néven elhíresült területet akarta megszerezni stratégiai szempontok miatt. A csehszlovákok területi követeléseit amerikai nyomásra csak részben fogadták el, mert a kért öt faluból csak hármat (Horvátjárfalut, Oroszvárt és Dunacsúnyt) ítéltek meg nekik.

1

A pozsonyi hídfő

A békeszerződés I. része foglalkozott ezekkel a problémákkal, vagyis a területi kérdésekkel. Összességében elmondható, hogy végezetül csak minimális változtatás történt, de az is Magyarország kárára. Minden határszakaszon az 1938-as év eleji határokat állították vissza, kivéve  a Csehszlovákia javára megítélt határmódosítást. Ezen felül a szerződés ezen része szabályozta a további csehszlovák-magyar lakosságcserét is. Mint már mi is megírtuk, 1946 februárjában írták alá a kölcsönösségen alapuló lakosságcserét, ám a csehszlovák fél ennél is többet akart elérni. Ebben a tárgyban a magyar félnek kedvező döntés született, mert az amerikai ellenállás miatt elutasították a csehek által indítványozott egyoldalú lakosságkitelepítést.

„1. Magyarország kétoldalú tárgyalásokba fog bocsátkozni Csehszlovákiával abból a célból, hogy rendezze azoknak a Csehszlovákiában lakóhellyel bíró magyar etnikai eredetű lakosoknak ügyét, akik a lakosságcsere tárgyában 1946. évi február hó 27-én kelt Egyezmény rendelkezései értelmében nem fognak Magyarországba áttelepíttetni.”

A II. részben Magyarország kötelezi saját magát, hogy tiszteletben fogja tartani az emberi jogokat, és hogy semmiféle hátrányos megkülönböztetés ne érje a lakosságot. Emellett újfent kimondták a fasiszta, revizionista retorikát folytató szervezetek feloszlatását és betiltását. Ebben a részben rendelkeztek a háborús bűnösök letartóztatásáról, kiadatásáról és felelősségre vonásáról is. Valamint arról, hogy az ország átadja Jugoszláviának és Csehszlovákiának a szellemi örökségük azon tárgyait, melyek Magyarország területén találhatóak.

A III. rész a katonai és légügyi rendelkezéseket tartalmazta. A rendelkezések közt megtalálható volt olyan, amely megszabta, hogy a magyar hadsereg létszáma nem haladhatja meg a 65000 főt (még határőrséggel és folyamőrséggel sem). Volt amelyik azt szabályozta, hogy a légierő maximum 90 repülőgépet számlálhat, és közülük csak 70 lehet harci repülőgép, nem mellesleg a személyzet létszámát is maximalizálták 5000 főben. Egy másik arról értekezett, hogy hazánk nem gyárthat atomfegyvereket, és egyes más fegyvertípusokat sem (például tengeralattjárót, saját meghajtású rakétát, különleges rohamgépeket). Emellett megfogalmazták, hogy a magyar hadifoglyok a lehető leghamarabb hazaszállítandók.

A IV. részben olyan előírást fogalmaztak meg, amely Magyarország önállóságának tekintetében fontos kedvezmény volt. Ugyanis a szerződésben leírták, hogy:

„1. A jelen Szerződés életbelépését követően minden Szövetséges fegyveres erőt 90 napon belül Magyarországból vissza kell vonni, mindazonáltal a Szovjetuniónak fennmarad a joga magyar területen oly fegyveres erők tartására, amelyre szüksége lehet ahhoz, hogy a szovjet hadseregnek az ausztriai szovjet megszállási övezettel való közlekedési vonalait fenntartsa.”

Vagyis szavatolta az országban állomásozó szovjet csapatok kivonását, egy minimális kontingens kivételével.

Az V-VI. részek foglalkoztak a békeszerződés gazdasági kérdéseivel, a jóvátétellel és visszaszolgáltatással. Ebbe tartozott a fegyverszüneti egyezmény azon megerősítése is, amely kimondja, hogy Magyarország köteles volt 300 millió USA-dollár jóvátételt fizetni a szövetségeseknek. Ebből 200 milliót a Szovjetuniónak kellett hazánknak lerónia, míg a maradék 100 milliót pedig 70:30 arányban Jugoszlávia és Csehszlovákia között volt köteles szétosztani és kifizetni. Ezt egészítette ki az külföldről elhurcolt javak visszaszolgáltatása, és a magyarországi lakosság minden szempontra kiterjedő kárpótlása.

A békeszerződés külön nem foglalkozott a Dunával és annak hajózhatóságával, így arról egy évvel később született külön egyezmény.

Magyarország a békeszerződést 1947. július 16-án cikkelyezte be a XVIII. törvénycikk formájában. Ezáltal az ország nemzetközi jogi szempontból végre visszanyerte szuverenitását. Vagyis csak tette volna, mert habár a Szövetséges Ellenőrző Bizottság feloszlatódott, de 50000 szovjet katona még mindig Magyarország területén állomásozott, az Ausztriával való összeköttetés biztosításának címszava alatt. Ráadásul ekkor kezdődött az erőszakos szovjetizálás felgyorsítása is. Ezek a kül- és belpolitikai lépések közösen eredményezték azt, hogy az ország teljesen elvesztette a szuverenitását, és egy szovjet tagköztársaság szintjére zuhant le. Kijelenthető, hogy a párizsi békeszerződés biztos, új tiszta lapot ajánlott Magyarországnak a rendes újrakezdésre, és a világ vérkeringésébe való bekapcsolódásra. Az hogy ez nem történt meg csak több, mint negyven év múlva a szovjet vezetés számlájára írható és a magyar politikai porondon meglévő szövetségeseinek, de semmiképp sem az ismételten Magyarország számára nem előnyös békerendezésére.

A cikk nagy mértékben támaszkodik az 1947. évi XVIII. törvényben szereplő paragrafusokra.

 

Megosztás:

Share on facebook
Share on tumblr
Share on twitter
Share on linkedin
Share on email
Friss hírek

Legfrissebb híreink

Egyéb kategória

Fókuszban a közösség – Udvar 2022

Udvar. Mindenkinek kicsit mást jelent. Az új tagoknak kalandot, a régieknek szép emlékeket. Ezekből az idei rendezvényen sem volt hiány. Vendéglátónk Sárközi István volt, régi barátunk, aki szokásához híven nagy szeretettel várt minket. Az Udvar a PROKON Egyesület szervezésében épülő csapatszellemet, jó társaságot és életre szóló élményeket hozott a résztvevők életébe.

Elolvasom >
Belföld

Lesz-e jobboldali ellenzéke a Fidesznek?

A választásokhoz közeledve beindult a kampányidőszak is, melyben a rengeteg kormánypárti és baloldali plakát mellett a választó már szembe találhatja magát a Mi Hazánk arcaival is. Bár a 2018 után alakult, jobboldalra sorolt párt támogatottsága a két előbbi politikai erőhöz képest alig mérhető, az országgyűlésbe való bejutás esetén mégis fajsúlyos szereppel bírhat.

Elolvasom >
Belföld

A hét nyertese és vesztese

A hét vesztesét a magyar baloldalról választottuk, az MSZP lett az. A hazai sajtó már tavaly is a szocialista képviselők „ledarálásával” volt tele, idén pedig

Elolvasom >