Kereken tíz évvel ezelőtt kezdődött a cigánygyilkosságoknak nevezett gyilkosságsorozat, amely 2009 augusztusáig, az elkövetők elfogásáig hat halálos áldozatot követelt. Az évek alatt lezajlott bírósági tárgyalás során három elkövetőt tényleges életfogytiglani börtönbüntetésre ítéltek, a negyedrendű vádlott, Csontos István 13 éves börtönbüntetését tölti. Az ítéleteket immáron öt éve kihirdették, azonban továbbra is kérdőjelekkel teli a magyar kriminalisztika egyik leghírhedtebb bűnténysorozata. Homály fedi a bűnüldöző szervek tevékenységét, emellett az ügy politikai vetülete sem került minden mélységében feltárásra. Fontos kérdés például, hogy terheli-e felelősség az akkori politikai vezetést és a titkosszolgálatokat a kialakult helyzetért.
Konfliktusokkal és súlyos válságokkal terhelt időszak volt 2006 és 2010 között Magyarországon. A 2006-os őszi tüntetéssorozatok a kormány ellen, az olaszliszkai lincselés, a Magyar Gárda felvonulásai, majd 2008 őszétől a romák elleni gyilkosságsorozat. Mind olyan esetek, amelyek mély nyomokat hagytak a közéletben ezalatt a négy év alatt. Az esetek szorosan nem függenek össze, azonban így is pontos látleletet adnak a magyar közéletről, a közbiztonság akkori helyzetéről és a kormány állapotáról. A romák sérelmére elkövetett bűncselekményeket megvizsgálva egészen 2008 tavaszáig kell visszanyúlni az időben, amikor az elkövetők azokat a fegyvereket zsákmányolták, amelyekkel később a gyilkosságokat is elkövették. A hivatalos álláspont szerint betörtek egy besenyszögi házba, ahova egy fegyvereladási hirdetés alapján jutottak el. Itt fegyvereket, valamint lőszereket zsákmányoltak. A bűntények ezen szakaszában még hárman vettek részt, Kiss Árpád, Kiss István és Pető Zsolt voltak azok, akik a fegyvereket megszerezték. Már az ügy ezen pontján fontos kiemelni a rendőrség és a titkosszolgálatok szerepét, ugyanis három ember fegyvereket rabolt, minden bizonnyal nem a jó szándéktól vezérelve. A rendőrség mégsem volt képes a fegyverrablási ügyet felderíteni és ezzel ártatlan áldozatok életét megóvni, még úgy sem, hogy az egyik elkövető, Kiss Árpád titkosszolgálati megfigyelés alatt állt ekkor, amit az adott év későbbi szakaszában, a gyilkosságsorozat kezdete előtt állítottak le. A fegyverek beszerzésétől számítva az első gyilkosságig eltelt több mint fél év, amely során a csoport többször is lőgyakorlatokat tartott, majd a nyár során rálőttek a debreceni menekülttábor egyik épületére, valamint olyan településeken nyitottak tüzet romák lakta épületekre, ahol előfordult konfliktus roma és nem roma emberek között.
Egy ilyen horderejű bűncselekménysorozat kapcsán nem lehet figyelmen kívül hagyni a politika és az akkori kormányzat szerepét, valamint górcső alá venni a magyar titkosszolgálat helyzetét. A negyedrendű vádlott, Csontos István múltjával kapcsolatban fontos kiemelni, hogy korábban katona volt, majd pedig a katonai elhárításnál töltött be úgynevezett biztonsági kapcsolati pozíciót. Csontos tartótisztje, H. Ernő a nyomozás során először letagadta (mint később kiderült, felsőbb utasításra), hogy pártfogoltja lett volna Csontos, valamint a Honvédelmi Minisztérium akkori vezetése is tagadta, hogy a katonai elhárítás ügynöke volt a később 13 évi fegyházbüntetésre ítélt elkövető. Fontos megemlíteni, hogy Csontos többször is találkozott H. Ernővel a tiszt lakásán, tudta annak telefonszámát, amellyel megsértette a szolgálati szabályzat azon pontját, hogy nem tájékoztathatja a fedett munkakörben dolgozó tiszt a magánéleti helyzetéről az informátorát, jelen esetben Csontos Istvánt. Emellett a tartótiszt nem dokumentált minden információt a találkozókról, az írásos beszámolói nem voltak teljesek. Az ügyet kivizsgáló, 2009-ben felállt munkacsoport vezetője, az SZDSZ-es Gulyás József évekkel később kijelentette, hogy véleménye szerint a támadásokat külső segítség nélkül nem tudták volna így előkészíteni és végrehajtani az elkövetők. Gulyás elmondta, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatal debreceni kirendeltsége és a központi egységek nem adták meg a szükséges és elvárható segítséget a rendőrségi nyomozáshoz. A Gulyás József által elmondottakhoz ha hozzá vesszük, hogy Kiss Árpád titkosszolgálati megfigyelés alatt állt, Csontos István pedig a katonai hírszerzés informátora volt, akkor el kell ismerni, hogy súlyos hibákat vétettek a titkosszolgálatok és a nyomozóhatóságok. Már a bírósági tárgyalás során, 2013-ban a tiszalöki áldozat, Kóka Jenő családját képviselő ügyvéd, Helmeczy László világított rá arra, hogy súlyos hibák történtek a nyomozás során és amennyiben a nyomozóhatóság megfelelően végezte volna a munkáját, akkor a tiszalöki gyilkosságra nem került volna sor, mert előtte elfogták volna a tetteseket.
A titkosszolgálatok és a nyomozóhatóságok tehetetlensége összefügg az ügy politikai vonalával is. A 2006-os országgyűlési választások után a kormány és a kormányzó pártok népszerűsége folyamatosan csökkent, majd következtek a 2006-os őszi események, a tévéostrom és az október 23-i történések. Az év végére a miniszterelnök elvesztette minden tekintélyét, a kormány mélyponton volt. A balliberális kormánykoalíció - ami bár felbomlott 2008 tavaszán, azonban továbbra is szorosan együttműködtek a pártok - elítélte a rasszizmust, megvetette a jobboldali szélsőségeket és megpróbált minden felelősséget az ellenzékre hárítani azokért az eseményekért, amelyek a ciklus során bekövetkeztek. Retorikájuk szerint a „fasiszta” ellenzékkel szemben csak a balliberális politikai erők nyújthatnak védelmet az állampolgárok számára. Van, aki számára ez a gondolatmenet a konspirációs teória kategóriájába tartozik, de az, hogy egyáltalán ilyen eszmefuttatás felvetődik, megmutatja, hogy milyen zűrzavaros időszak volt Magyarországon a Gyurcsány-kormány tevékenysége.
A gyilkosságsorozat pontos részleteit talán soha nem fogjuk megismerni, azonban ha a kormány, a politikai vezetés, valamint a titkosszolgálatok és a nyomozóhatóságok tehetetlensége vezetett el ahhoz, hogy ilyen helyzet alakult ki Magyarországon, akkor az a kormány, valamint az akkori kormányfő dilettantizmusát, hozzá nem értését és gyengeségét mutatja: azt, hogy beszélni tudtak, cselekedni viszont nem - mint ahogy azt Gyurcsány Ferenc már 2006 tavaszán is bevallotta saját frakciója előtt. Azonban, ha tudtak az elkövetőkről, de hagyták megtörténi a gyilkosságokat, hogy ezzel is növeljék a félelmet a társadalomban, akkor a kormány és a titkosszolgálatok „munkája” büntetőjogi felelősségre vonást kellett volna, hogy eredményezzen. Bármi is az igazság, a tíz évvel ezelőtti eseményekkel kapcsolatban az mindenképp biztos tanulsággal szolgál számunkra, hogy mennyire volt potens egy balliberális kormány Magyarországon. A baloldal csak a félelemre építve, a társadalom tagjait egymás ellen hangolva, a jobboldalt lejáratva és a rasszista kártyát kijátszva tudott hatalmon maradni. Ami történt, az a demokratikus hatalom mélypontja volt. A gyűlölet és a félelem volt az, ami áthatotta a társadalmat mintegy tíz évvel ezelőtt, és a politikai elit erre a gyűlöletre és gyűlölködésre építve akarta megszilárdítani a hatalmát és lejáratni a jobboldali politikai erőket. Azonban a választópolgárok 2010 után nem kértek többet ennek a baloldalnak a tehetetlenségéből és demagógiájából, valamint a gyűlöletre apelláló retorikájából. Ahogy nem volt közbiztonság 1998-ban, úgy nem volt közbiztonság 2008-ban sem Magyarországon, 2018-ban viszont van.
A kép forrása: www.civilhetes.net